BALI

Hong Kongbólból Bali 5óra repülőútra van. Már Hong Kongtól is szédelegtem és még csak most következett Bali. Hong Kongban 1 hetet voltunk és utána Balin is. Bali egy isteni hely nem hiába hívják az Istenek szigetének. Bali egy varázs volt számomra, nyugalom, béke, valami olyan megfoghatatlan..nem tudom jobban kifejezni az érzést, de sose fogom elfelejteni.

Az egy hétből négy napot a tengerparton voltunk és csak pihentünk. A tengerpart egy lezárt rész volt ugyanis egy sziklafalon kellett vagy 1000 lépcsőn lemászni, hogy az ember lejusson a parthoz. Így a tengerpartozás közben Baliból nem sikerült sokat látnom, de nem is volt baj, mert nagyon kellett a pihenés. A vacsorák a parton voltak a legjobbak esténként. A napi friss fogásból választhattunk, ami aztán a grillen landolt utána pedig a gyomrunkban. Úgy döntöttünk, hogy 4 nap után miután még semmit nem láttunk Baliból, így ideje lenne a sziget belsejébe utazni és körülnézni. Mindenki a szálláson Ubudot ajánlotta és az internet is csupa jót írt, így Ubud lett a következő állomás. Ubud egy városka volt a sziget közepe környékén. Itt már látthattuk az igazi Balit a rengeteg gyönyörű balinéz templomot, piacon is jártunk. A rizsföld pedig leírhatatlan élmény volt számomra. Balin sajnos nagy a szegénység, ezt nem lehet nem észrevenni...:( 

Étkezés ügyileg inkább az utcán ettünk, nem igazán voltunk kifejezett étteremben csak néhányszor...inkább ilyen utcai "beülős büfék" vannak, étteremnek nem igazán lehet nevezni őket.:)

BLT Burger, Hong Kong

Menü:

Australian Wagyu

Hely:

A szitu a következő volt, utolsó napunk volt Hong Kongban és már úgy kezdett egy hét után kicsit sok lenni a kínai és társai konyha, ha jól emlékszem akkor pont egy plázában rohangáltunk megintcsak egy bizonyos boltot keresve épp ebédidő tájékán, amikor is döntést hoztunk, hogy akkor a mai ebédet itt fogjuk idő és energia hiányában elfogyasztani. Mászkálás közben az "A" szárnyból épp a "B"-be tartva láttam meg ezt a helyet. Először nem voltunk biztosak benne, aztán végülis ez lett.

A beltér semmi egetverő, "amerikai hamburgerező" hangulat, mondjunk Hong Kongban kicsit furcsa volt, de később rájöttem, hogy pont erre volt akkor szükségünk. A BLT Burger-t a Hard Rock Cafe egyik távolabbi rokonaként tudnám jellemezni.

Ételek:

Mivel gyakorlott és lelekes hambuger fogyasztó vagyok, így természetesen kritikusan kezdtem az étkezésbe. A választásom végülis az "australian wagyu-ra" esett. A wagyu egy hiper, atom speciális, ritka és drága luxus marhahús, az állatot állítólag maszirozzák, hogy a húsa jobb legyen, még a Ribeye-nál is exkluzívabbnak számít, amit magam se tudtam akkor csak hallomásból rémlett valami. A választásom kifizetődő volt, mert tényleg nagyon ott volt a hamburgerhús. Nagyon érdekes zamatos, nem is tudom leírni milyen ízzel rendelkezett, nem kóstoltam még ilyet, de ha lesz rá legközelebb valahogy alkalmam, tuti nem fogom kihagyni. A steakburgonya szerencsére nagyon jó volt. A hamburger mellé még kínáltak egy kis majonézes káposztasalátát, amiért nagyon hálás voltam.

Árak:

Természetesen az én ételem volt az étlapon a legdrágább, de még így se volt sok, összehasonlításban megint csak a Hard Rock-ot tudom felhozni, hamburgerek terén kb hasonló minőségi mutatókkal rendelkezik mindkét hely.

Értékelés:

✓ ✓ ✓ ✓ ✗

the dining room, Hong Kong

Menü:
mangólé
dim sum
leves
dim sum

Hely:

Erre az étteremre is véletlenül akadtunk rá az egyik plázában, ahova egy bizonyos bolt miatt mentünk csak be, aztán a keresgélés közben láttuk meg, hogy van dim sum étterem, nem volt kérdés, hogy a vacsora akkor itt lesz. A dim sum is egy olyan helyi étel, ami szerintem kihagyhatatlan. A dim sum kis falatkákból álló étel, amit gőzölve készítenek el, amolyan töltött gőzgombóc féleség. Az étterem bejáratánál számot kellett kérni a koordinátor lányoktól, ugyanis az étterem tele volt és kint is többen várakoztak, de mint később kiderült, megérte a várakozás.
Az étterem modern, európai stílusú volt, nem sok kiemelni valóval, a nyitott konyhán kívül, ahol látni lehet, hogy gőzölik a dim sum-okat.

A rendelés érdekesen működött, a bejárati hölgyek bekísértek a helyünkre miután a számunk felvillant a kivetítőn, ezt követően egy pincér az üdvözlés után adott egy lapot, ahol be kellett x-elni a rendelést, a következő ember pedig aki jött nézte, hogy mit x-eltünk a papíron és ennek megfelelően leadta a rendelésünket, majd egy sokadik ember kihozta az ételt az asztalunkhoz.
Először elég káoszosnak tűnt ez a rendelési rendszer, de aztán ahogy figyeltem észrevettem, hogy ez abszolút nem káoszos, csak számomra idegen és elsőre nem tűnt túl logikusnak, mert az ember csak azt látja, hogy a kiszolgáló személyzet csak össze vissza rohangál.
Ahogy viszont a pincéreket figyelgettem, hogy mit és hogyan csinálnak rájöttem, hogy ez jól működő rendszer, mert mindenki nagyon gyorsan ételhez jutott. A mi asztalunkon is 10-15 perc múlva minden rendelt fogás helyet talált.

Ételek:

Talán bátran mondhatom, hogy most az egyik legjobb étkezésünkről számolhatok be. Az első dim sum isteni volt, sose ettem még ilyen ételt, de rögtön szerelembe estem. A töltelék szószos sertéshús volt, de valami ritka finom. Az elégedettség miatt úgy döntöttünk rendelünk még egy másik fajtátt is, sajnos az nem volt annyira telitalálat mint az első. A két dim sum között pedig egy levest is elfogyasztottam, ami egy csoda volt. Az íze a szezámmag és a földimogyoró között volt, de valami ritka különleges. A leves tésztája és a benne lévő hús csak emelte az étel élvezeti faktorát. Természetesen mangólevet kértem italnak, ugyanis amikor csak tehettem, már pedig elég sok helyen tehettem Hong Kongban, mangót ittam, mert a világ ezen felén érett, finom mangóhoz lehet hozzájutni és a mangólé errefelé olyan, mint nálunk otthon a narancslé.

Árak:

Nem volt magas a számla a végén, főleg azért amit kaptunk. Aki Kínába látogat mindenképp kóstoljon dim sum-ot, mert nagy hiba lenne kihagyni. Az étterem választásnál pedig figyelembe kell venni, hogy a jó dim sum étterem előtt lehet, hogy várni kell egy kicsit mire az ember bejut, de ez hozzá tartozik.

Értékelés:

✓ ✓ ✓ ✓ ✗

Jumbo, Hong Kong

Menü:

dinnyelé

ananászos sertéshús

garnéla zöldségekkel

pirított tészta garnélával

rák zöldségekkel

csőben sült rák

jázmin tea

Hely:

Egy nagyon érdekes étteremről fogok most írni, sose jártam ilyen helyen és lehet sose fogok, ezért éreztem nagyon fontosnak erről a helyről beszámolni még, ha nem is voltam teljesen megelégedve az ételekkel amiket fogyasztottam. A Jumbo egy hajó vagyis egy úszó étterem, a vendégeket pedig külön ingyenes hajójárat szállítja az étterem és a szárazföld között. Nálam ez a hely már a nagyon tradicionális kínai konyhát testesíti meg. A kiszolgálás nem volt túl elragadó, nem igazán tudtam eldönteni, hogy most csak mi vagyunk a gond vagy az, hogy európaiak vagyunk vagy csak szimplán itt ilyen a kiszolgálás, mert ilyen. Erre nem jöttem rá, de egy idő után nem is foglalkoztam vele tovább.

Ételek:

A rendelt fogások a dél-kínai konyha jellegzetességei, nagyon kínai és nagyon tradicionálisak voltak. Az ételek nagyjából finomak voltak, bár nálam nem volt meg ez a mindjárt lefordulok a székről effektus, mert annyira jó lenne. 

Nekem az ételek ízve kissé túl sok volt, túl markáns és nehéz, ezzel nem azt akarom mondani, hogy rossz, hanem számomra minden egy kicsit too much volt, az európai kis gyomrom itt azt mondta, hogy ez már nem igazán a te világod, ettől függetlenül mindent megkóstoltam, de az utazás hátralévő részében nem kívántam meg még egyszer az dél-kínai ételeket. 

A rák szezonális ára miatt nagyon drága volt és mellé alig tartalmazott húst. A sertéshús finom volt, de a gyomrom számára olyan volt, mint egy lórugás. A két garnélás étel volt talán a kedvenc, ha már ki szeretnék valami jót is emelni, bár a pirított tészta tényleg rendesen meg volt pirítva a garnéla szósza meg sok helyen felpuhította, szóval ezzel se tudtam igazán mit kezdeni. Ami abszolút nem ízlett az a saját páncéljában tálalt csőben sült rák az íze és állaga egyáltalán nem ízlett.

Árak:

Katasztrófálisan drága volt, polgárpukkasztóan, oké sok féle ételt rendeltünk, de akkor is. Vigyázni kell mert a rák mellé nem volt például ár írva csak annyi, hogy szezonális ár ez azt jelenti, hogy épp aznap az étterem milyen árat állapít meg az adott ételnek. A Jumbo tényleg egy nívós, előkelő étterem emellé meg egy hatalmas élmény, hogy hajóval lehet odajutni és maga az étterem is egy hajó, viszont az ételek nekem személy szerint nem csavarták el a fejem. 

Értékelés:

✓ ✓ ✓ ✗ ✗

HONG KONG 香港

2012.09.

Úgy gondoltam egy kis szünet után, hogy ideje kicsit kibővíteni és átformálni a beszámolóimat, ha már eat.travel.have fun a jelige, talán ideje írni az utazási élményeimről is ugyanis szerencsére van bőven.

Hong Kong-ról órákig tudnék mesélni, imádtam szinte első perctől kezdve. Ez volt életem első távolabbi Europán kívüli útja, így nagyon be voltam sózva, hogy mi is vár a világ másik oldalán. Az utazás része az nagyon brutális volt. Magyarország-Hong Kong, frakfurti átszállással kb. 13 óra repülés, ami egy olyan embernek, aki max 3 órás repülőúthoz van szokva brutális. Igazából a Frakfurt-Hong Kong 11,5 óra egybe volt az ami...te jó ég mikor fogunk odaérni?...de nyílván megérte.:) Egyértelműen úgy érzem, hogy ez az utazás megváltoztatott bennem valamit. Hong Kong egy nagyon érdekes, színes város...ez volt az első felhőkarcolós városom, így számomra aztán tényleg minden új és érdekes volt. Nem tudom igazából mit ragadjak ki ebből a csodás tapasztalásból..

Nagyon kevés az európai ember, de tényleg, én ezen nagyon meglepődtem, 10 emberből kb. 0,8 volt nem kínai. Nagyon sokan vannak a városban, nagy a tömeg mindenfelé amerre jár az ember, főleg a belvárosban. Szeptemberben nagyon meleg volt és a levegő eszméletlen párás volt, az elején néha nehezemre esett még levegőt is venni. Minden klímázott a meleg miatt, minden kis boltocska is és legalább 15 fokra van állítva a klíma, tökmindegy hova is mész be, én ezt a kis problémát mindig úgy oldottam meg, hogy mikor a 35 fokból, amit legalább 45-nek érzett az ember a fülledt párás levegő miatt, akkor felöltöztem és amikor újra kimentünk levetkőztem. Nagyon más világ, mint amit eddig láttam, nyílván kultúra és emberek stb. Ami nagyon tetszett, hogy Hong Kongban aztán minden fajta féle ételt megkóstolhat az ember, így tudatosan úgy készültem, hogy szeretnék kínait, japánt, kóreiait, vietnámit és taiwani ételt enni. Kínai ételekből is több fajta volt és mindegyik fenomenális volt, ha jól emlékszem szinte nem is sikerült rosszat ennünk. Hong Kongba még mindenképp el szeretnék egyszer életembe menni, mert eszméletlen csoda élményként tartom számon a mai napig az ott szerzett élményeimet. Ja és szinte mindenki beszél angolul, mert valamikor második anyanyelv volt.

Hong Kongból a következő állomásunk pedig BALI volt, amiről majd később bővebben.

K-Town Korean Casual Dining, Hong Kong

Menü:

licsikoktél

koreai előételecskék (alga, babcsíra, kimchi, pok choi)

udontészta

kimchi leves disznóhússal

garnéla panko bundában

gömbhal

puha páncélú rák sajttal

Hely:

Az étteremre egy plázában találtunk rá, épp vásárolgatás közben vacsoraidő tájt, a fejembe vettem ugyanis, hogy amíg Hong Kongban vagyunk meg szeretném kóstolni a koreai, vietnámi, táiwáni, japán és természetesen a kínai konyha ételeit. Szerencsére ezzel az ötlettel nem is volt semmi gond, mert Hong Kongban aztán minden van, de tényleg minden, ha evésről van szó.

Ételek:

Nem ismertem előtte egyáltalán a koreai ételeket, így vakon rendeltem, az érzékeimre és a leírásokra hagyatkozva. Az előételek hidegek és savanyúak voltak az alga kivételével (mert az szárított volt és sós), mintha valamilyen ecetes lében lettek volna marinálva.

A tésztaételt nem igazán tudom mihez hasonlítani, zöldség és sertéshús volt benne és egy érdekes ízű szaft, nekem speciel nagyon ízlett. 

A leves következett, tűzforrón érkezett az asztalhoz, ahol a felszolgáló hölgy még beleütött egy tojást, aztán addig keverte még az a levessel eggyé nem vált. A levesben egy nagyon érdekes tofu fajta volt amolyan buggyantott tojás állaga volt, ez volt az első olyan tofu fajta amit kóstoltam és ízlett. A leves ízvilága csípős, kissé krémes a beleütött tojástól és a kimchitől pedig kissé savanykás, összegezve nagyon finom volt.

Aztán jöttek a panírozott garnélák dip szósszal, ez nem volt olyan különleges a garnélák jó ropogósra voltak sütve a dipszósz viszont nekem nem nyerte el a tetszésem. 

A következő a hal volt, aminek az állaga olyan volt mintha kiszárították vagy aszalták volna, ezt is olyan mártogatóssal tálalták, mint a garnélákat, sajnos nekem ez egyáltalán nem ízlett. 

Az utolsó fogás a rák sajttal se volt egy nagy durranás, ettől se voltam elájulva. Ami nagyon tetszett a vacsorában az a kis adagos tálalás volt, így az ember többfélét rendelhet és sokkal több féle ételt kóstolhat meg és kedvére csipegethet mindenhonnan.

Árak:

Nem emlékszem mennyit fizettünk, plusz még a hong kong dollár is sokszor zavarokat okozott a pontos ár meghatározásában, de nem emlékszem semmi túlárazásra vagy hasonlóra. Az biztos, aki eljut egyszer például Hong Kongban vagy a térségbe ki ne hagyja, hogy megkóstolja a koreai ételeket vagy ha nem is utazik, itthon is bátran kóstoljon, mert nagyon különleges és ízletes konyháról van szó. Összegezve nagyon jó első találkozás volt a koreai konyhával és abban is biztos vagyok, hogy nem az utolsó.

Értékelés:

✓ ✓ ✓ ✓ ✗