2012. augusztus 31., péntek

Montenegrói Gurman


Menü:

Pljeskavica

Hely:

Blaha, buszmegálló mellett, hát nem épp egy álomhely, főleg nem a kiülős rész. Ha jól emlékszem, már régebben kétszer is rendeltem tőlük és egészen meg voltam elégedve. Ma úgy alakult, hogy hazafelé beugrottam és elvitelre kértem egy pljeskavicát. 
Alapjáraton se éreztem az ottani étkezést, nem szeretnék kényesnek tűnni vagy ilyesmi, de ha nem szimpatikus és nem érzem, akkor nem szoktam erőltetni, ez volt itt is a helyzet. 
Szóval hazafelé beugrottam, furcsa szitu alakult ki, mert az étkezdébe beérve nem sikerült találkoznom senkivel, konkrétan senki még egy kiszolgáló személy se volt se a pultban, se sehol. Gondoltam magamban akkor várok egy kicsit, előfordul az ilyen bárhol, de úgy 5 perc várakozás után még mindig sehol senki, akkor már a nyitott konyha vagy inkább mosogatóhelységbe bekukkantva beköszöntem jelezve, hogy itt vagyok, ekkor onnan kijött a mosogató hölgy és kiszolgált. 
Következő kisebb probléma az volt, hogy bankkártyás fizetés nem volt lehetséges, 2012-ben egy ilyen helyen?!?! 
Hát jó, sikerült a szomszédos automatából pénzt levennem és fizetni, ezután a "szakács" a második felszólításnak eleget téve befáradt az utcáról és elkészítette az ételem, ami abból állt, hogy megsütötte a húst és a felvágott lepénybe belehelyezte, ezt követően átadta az idő közben visszaszállingózott pultosnak, aki még megtöltötte a kívánt dolgokkal. Hát túl gyorsan nem volt lebonyolítható ez az elviteles dolog, de frissen előttem készült az étel, így legalább tudtam mit fogok enni.

Ételek:

Röviden annyit tudok róla írni, hogy nagyon érdekes és nagyon finom ez az étel. A borjúhús szaftos kívül ropogós és egy kissé nehéz a gyomor számára. A lepény amiben tálalják egyszerűen imádnivaló, a pljeskavicához opcionálisan hagyma és saláta jár én még kértem hozzá paradicsomot, uborkát és ajvárt, ami nagyon finom volt és nagyon passzolt az ételhez. Tetszik, hogy az étel minden része a frissességre épül és még mellé finom is. Meg kellett azonban küzdenem az elviteles dologgal még, mert haza érve kissé elázott az étel, de szerencsére nem volt annyira vészes.

Árak: 

1500.- fizettem ital nélkül és a plusz belevalókkal, pár méterrel arébb a gyrososnál egy gyrostál plusz  egy üdítő szintén ennyi lett volna. Én nem tartom ezt az árat az ételért soknak, de ezt mindenki maga döntse el. Az biztos, ha az ember egy egész pljeskavicát megeszik nem marad éhes. 
Ami nem tetszett egyáltalán, az maga a helyszín, nálam egy színvonalas étkezéshez ahhoz párosuló helyszín és hangulat is szükségeltetik és persze kiszolgálás, itt ezek számomra nem voltak jelen, ezért maradni fogok a jövőben is az elviteles vagy a rendelős verziónál, ha esetleg újra megkívánnék valamit innen. Mindenkinek ajánlom például, aki szereti a gyrost, hogy egyszer a gyrosos helyett menjen inkább be ide egyszer és egyen itt.

Értékelés:

    

2012. augusztus 28., kedd

Söptei Pincészet és Étterem, Csopak











Menü:

must fröccs
szarvaspörkölt pirított zsemlegombóccal
mazsolás túrós palacsinta

Hely: 

Észak-Balaton, fent a hegyen lent pedig a Balaton, gyönyörű panoráma, vidéki frissesség, csupa jó dolog, ami segít a kikapcsolódásban.
Egy tihanyi kirándulást terveztünk, így a múltkori Kistücsök pofáraesés után kutakodtam kicsit milyen éttermek találhatóak még a Balaton körül, amiket érdemes lenne meglátogatni. Több helyen is a Kistücsök után rögtön a második helyen a Söptei éttermet találtam, mely pont Tihany szomszédságában Csopakon található. Tetszett nagyon az étterem, nekem a hely kinézetre inkább egy pincészet, ahol enni is lehet. Evés közben páratlan volt a kilátás a Balatonra, nagyon élveztem. A kiszolgálás gyors, pontos és kedves, pont olyan amilyet mindenhova kívánna magának az ember.

Ételek:

Imádom az igazi vidéki magyaros ízeket, ételeket, itt pont ilyen ételeket kóstolhat az ember. Az első választott ételem egy szarvaspörkölt volt pirított zsemlegombóccal. Nem ettem még szarvast és aggódtam is, hogy vajon milyen lesz, de végül az aggodalmak ellenére is kitartottam a fogás mellett és ezt rendeltem. A szarvashús nagyon érdekes volt első kóstolásra, nagyon puha, szaftos és abszolút nem volt rágós, amitől nagyon boldog voltam. A pörkölt íze összességében egyszerűen csak tökéletes volt, nem kívánhattam volna jobbat. A pirított zsemlegombócot pedig pont a pörkölthöz találták ki. Mivel a fogás mellé szükségesnek éreztem egy kis savanyúságot, így kértem még egy savanyú káposzta salátát. 
A desszert választék nem volt túl gazdag, így túrós palacsintát választottam, gyermekkorom óta imádom a palacsintát és nem sok helyen készítik el jól vagy épp úgy, ahogy én szeretem, de a palacsinta is hibátlanul szerepelt. Ez a hely első osztályú a saját kategóriájában a "vidéki vendéglő" kategóriában. A Kistücsökkel szemben lehet, hogy nincs akkor neve a Söpteinek, de annál jobbak voltak az ételei. 

Árak:

Nem fizettünk sokat és azért, amit felszolgáltak, azért meg főleg nem. Nagyon pozitív meglepetés volt, mindenképp fogok még ide jönni, ha a környékén járok, mert itt tényleg színvonalas magyar ételeket lehet fogyasztani, jó áron. Aki a Balaton környékén jár mindenképp látogasson el egyszer ide ha teheti, nem fogja megbánni.

Értékelés:

    

2012. augusztus 23., csütörtök

Borkonyha







Menü:

fűszervajas, lazacos "bevezető"
almalé egyenesen a termelőtől
bivaly mozzarella paradicsommal
mangalica szűzérme zöldségekkel

Hely:

Érzésből választom ki mindig a következő célt és sokszor nem is tudom megindokolni mért pont az, de az és kész. Így volt ez a Borkonyhánál is, jönni akartam, de pontosan mért, azt nem tudtam. A hétvégi munka után jót tud tenni valami léleksimogató étel, ami újra életet lehel az emberbe, nagyjából ennyit vártam ettől a látogatástól. Valahogy megint ötödik kerület lett a vége, így kíváncsi voltam, hogy mennyire lesz súlyos ismételten a számla. Az étterem berendezése nem annyira az én ízlésvilágom, de átjött a koncepció, így végül mégis szimpatikussá vált. Szombat délután szinte teljesen üres volt, ami azért furcsa volt elsőre, kint ültek néhányan, de bent senki. Mivel túl meleg volt és kíváncsi voltam bent mit találok, így bent foglaltunk helyet.

Ételek:

Tényleg nem voltak nagy elvárásaim, éhes voltam és egy jót akartam enni, ez azt hiszem sikerült!
Itt is "kedvességgel" indult az étkezés, mely igencsak finom volt, egyetlen egy gondom van ezekkel az étvágyat meghozó kis ételekkel, hogy mire a lényeghez érünk már félig jól is vagyok lakva. A friss kenyér nagyon finom volt a fűszervajjal és a lazacos feltéttel, nem lehetett egyszerűen abbahagyni. Az almalevet a pincér ajánlotta és azt kell mondanom, hogy nagyon jól tette, még sose ittam ilyen finom almalevet. Előételre vágytam, de nem igen tetszett semmi, így jött a bivaly mozzarella és paradicsom, bár a választásnál nem számítottam arra, hogy a paradicsom ilyen formában fog az asztalhoz érkezni, de nagyon elnyerte a tetszésem. A főfogásnál bárány és a mangalica között vacilláltam, de végül mangalica lett és egy percig se bántam meg. Mostanában valahogy többször is kontaktusba kerültem mangalica hússal és egyre inkább szimpatizálok vele, habár a sertéshús nem tartozik a kedvenc húsfajtáim közé. 
A főfogás megpecsételte az ebédet, a hús majdnem teljesen tökéletes volt. A mangalica állaga számomra teljesen élvezhető volt, amolyan pont jó, szaftos a közepe nagyon nagyon minimálisan rózsaszínes. A nagyon rózsaszín, félig átsült húsokat kifejezetten nem kedvelem. 
A hús mellé a zöldség jó választás volt, talán leginkább a zeller passzolt a húshoz, ketten együtt valami fene érdekes ízt alkottak.
Desszertnek fagyit kértem, ami nekem kissé ízben túl sok volt, málnát és szilvát választottam, de nem nyerték el a tetszésem.

Árak:

A végösszeg nagyon kellemes volt, összehasonlításképp az innio-ban többet kellett fizettünk és közel se kaptunk ilyen ételeket. Újra fel kell, hogy hozzam a Borssó-t, mert ott szinte forintra ugyanennyit fizettünk mint itt, viszont a kiszolgálás, az ételek minősége, mennyisége itt mérföldekkel jobb volt. Nagyon kellemes meglepetés volt számomra a Borkonyha, sejtettem, hogy nem egy rossz hely, de azt nem tudtam, hogy ilyen magas a színvonal és mellé még nagyon baráti árak is társulnak. Ötödik kerület ide vagy oda, eddig ez a favoritom a környéken. 

Értékelés:

    

2012. augusztus 11., szombat

Cserpes Tejivó








Menü:

málnás turmix
túrós batyu
mangalica kolbászos szendvics
házi jeges tea

Hely:

Ezt a helyet akkor fedeztem fel, amikor a Nobu-ba mentünk vacsorázni májusban, akkor még nyitás előtt voltak, festettek stb., de a kirakat már megvolt és rögtön felkeltette a figyelmem. Már akkor sejtettem, hogy ide nyitás után egyszer tuti el fogok jönni, mert ez egy különleges és jó hely lesz, nos így is lett, jöttem és tényleg jó hely lett.
Sok pozitívumot olvastam az utóbbi időbe a Cserpes Tejivóról, így már ideje volt kideríteni, hogy mi igaz és mi nem. A hely kialakítása nekem tetszik, modern, fiatalos, szívesen tartózkodik itt az ember.

Ételek:

Egy málnás tejturmixszot választottam elsőre és hozzá egy mangalica kolbászos szendvicset és édességként pedig egy túrós batyut. A turmix nagyon finom volt, nem sűrűn szoktam turmixokat inni, de ez most kifejezetten elnyerte a tetszésem.
A mangalica szendvics teljesen el volt találva a mangalica kolbász enyhén csípős és fűszeres volt, pont ahogy én szeretem. A túrós batyu még langyos, omlós, ízletes túrós töltelékével gyönyörű zárás volt. A fogyasztott menü minden egyes tagjával külön külön és együtt is kifogástalanul meg voltam elégedve.  Pozitív, hogy elvitelre is lehet szendvicseket kérni, mellé még több fajta saláta, kakaó, sajt egyszóval nagy választék van. Amit olvastam és tapasztaltam is, hogy egy bizonyos idő, egy vagy két óra vagy nem tudom pontosan mennyi idő után, lecserélik a szendvicseket és pékárukat a pultban először is, hogy mindig friss dolgokat tudjanak kínálni az éppen betérőknek, másodszor pedig, mert tartósítószer nélkül dolgoznak. Nagyon jó dolognak tartom azt, hogy az esti órákban is lehet friss péksüteményeket venni, mert bármikor is tér ide be az ember, nem kell azon aggódnia, hogy esetleg fáradt, kiszáradt pékárut tud csak majd vásárolni.
Mivel még egy kicsit tovább maradtunk a tervezettnél még kóstoltam egy házi jeges teát, ami nekem rendben volt.

Árak:

Nem találtam sok kifogásolni valót az árakban, nekem nem volt velük gondom, főleg úgy, hogy az átlagos árakért jó minőségű és finom dolgokat kaptam. Nekem talán csak a kiszolgálás gyorsasága nem tetszett, gyorsan alakult ki sor és perceket kellett várni, hogy csak bejusson az ember, ez így annyira nem volt jó, de tény, hogy megérte a várakozás. Még egy újabb csodás hely a városban. Mindenki menjen és egyen-igyon.

Értékelés:

    
2.0:
A második látogatás szerencsére ugyanazt a színvonalat képviselt mint az első, így jóllakottan és jókedvűen haladtunk tovább az utunkon. 
Még egy érdekesség amire rábukkantunk az a wc plafon volt, íme:

2012. augusztus 6., hétfő

Halkakas Halbisztró





Menü:

Harcsa-gyros tál és limonádé

Hely:

Perfekt...belvárosi, nekem nagyon átjött a feelingje. Nyitott, világos, szinte csak pozitívumot tudok írni. Szemezgettem már pár hete ezzel a hellyel és ma el is mentem. A nagy melegben valami könnyűt kívántam, nem vagyok nagy halfogyasztó, így csak reménykedtem, hogy olyan módon lesz kínálva a hal, hogy az majd engem is meg fog győzni. A légkör nagyon családias és közvetlen.

Ételek:

A harcsa-gyros tál és a fish and chips között vacilláltam, de a gyros tálban több volt a zöld és arra vágytam inkább. Mivel szeretem a gyrost, így kíváncsi voltam, hogy a halas verzió mégis milyen lehet. 
Nagyon nagyon finom volt, sokkal gyengébb szereplésre számítottam, de teljesen meggyőzött ez a fogás arról, hogy ez egy nagyon jó hely. 
A hal isteni volt, ropogós enyhén fűszeres, szinte tökéletes. A sült burgonya cseppet sem volt olajos, ezt nagyon értékeltem! Az ételhez tartozott egy tzatziki féle mártogatós és egy paradicsomos, mindkettő isteni volt és tökéletesen passzolt az ételhez. 
Ha belegondolok, elég necces manapság csak halat kínálva Budapesten bármilyen éttermet nyitni, nagyon jónak kell lennie minden téren annak a helynek abban amit csinál, hogy sűrűn látogassák, de itt egy tényleg jól megvalósított ötletről beszélhetünk. Egyetlen fekete pontot osztanék, mégpedig a limonádéért, nagyon rossz volt, túl citromos és meleg...egy jeget kaptam bele úgy, hogy külön kértem...

Árak:

Teljesen korrektek az árak, nincs mit rinyálni rajtuk, amit kaptam az teljesen egyensúlyban volt azzal amennyit fizettem. Mindenki, aki kicsit is szereti a halat, annak irány a Halkakas Halbisztró nem érdemes kihagyni. Ami még nagyon szimpatikus, ha jól tudom csak magyar halakat kínálnak. Remélem még sokkal több ilyen és hasonló hely fog a városban nyílni, mert szükség van rájuk!

Értékelés:

    
A második látogatásnál vátozatlanul jó volt minden, nagyon finom ebéd volt és a szkeptikus unokatestvéreim is elfogyasztották a harcsa-gyros tálat, minden fintorgás nélkül. A limonádé, amit most kaptam már sokkal jobb volt mint a múltkori, most több jeget is kaptam, miután megint külön kértem.

Kistücsök Étterem, Balatonszemes




Menü:

0. limonádé
1. kacsamájhab rebarbarával és friss házikenyér
2. hideg kukorica krémleves pattogatott kukoricával
3. harcsapaprikás túrós csuszával

Hely:

Spontán jött.
- Menjünk le holnap a Balatonra! 
- Jó, legyen.
- Akkor menjünk el a Kistücsökbe is!
- Menjünk!
Szép, igényes vidéki étteremnek írnám le, a személyzet rendkívül kedves, segítőkész, éreztetik hogy fontos a vendég. 
A Kistücsökkel már korábban is találkoztam egyszer a Gourmet Fesztiválon, sajnos akkor kóstolássá nem fajult a találkozás, mert szinte csak sajtot tálaltak a közönségnek, amit nem igazán értettem akkor, mert üres volt a standjuk. Egyik kedves kollégám hívta fel az étteremre a fesztivál előtt a figyelmem, hogy mindenképp nézzem majd meg a standjukat. Meg is néztem, de a negyven fokban nagyon nem éreztem a magaménak a sajtos fogásokból semelyiket se, de ezzel az emberek nagy része is így volt, ahogy elnéztem. Nem értettem, hogy miért jön fel a fővárosba egy vidéki étterem ilyen gyenge kínálattal, egy ilyen nagyszabású rendezvényre? Nem az lenne a cél, hogy olyat nyújtsanak az embereknek, amiért aztán érdemes lemenniük Balatonszemesre?!?!

Ételek:

Szkeptikus voltam, az étlap szimpatikusnak tűnt, bár én nyárra nem kínálnék ennyi húst és ilyen kevés salátát. Rögtön kedvességgel indult az ebéd, kaptunk egy kis kacsamájhabot rebarbarával és friss házikenyeret. Sajnos én nem vagyok az a májrajongó, így csak visszafogottan kóstoltam. A házikenyér (tökmagos és répás) viszont első osztályú volt. 
A kukorica leves pattogatott kukoricával mókásnak tűnt és más előételt nem kívántam, így ezt választottam. Valami különlegesebbre számítottam, de...nem. Egy átlagos krémleves volt, ami jó volt benne, hogy hideg volt a nagy melegben pedig jól jött minden hűtés. A második fogás meglepett, mert kinézetre egy szavam se volt és még ízre se lett volna, DE nem akartam először elhinni, hogy a harcsapaprikás tényleg el lett sózva. Rólam azt tudni kell, hogy viszonylag sok sót fogyasztok, de ez már nekem is sok volt és a sós harcsapaprikás mellé még a túrós csusza pirított szalonnája is rendkívül sós volt... Az étel pedig nagyon finom lett volna, de egy ilyen amatőr hiba nehezen megbocsájtható, nem is emlékszem mikor ettem valahol utoljára túlsózott ételt. Kár, hogy ezen csúszott el leginkább az étkezés. 
A limonádéról szeretnék még két szót ejteni, nem volt jó, nem volt elég hideg és elég ízes. 
Az étkezés végén aztán a felszolgáló véleményt kérdezett, természetesen őszintén elmondtam sós véleményem, cserébe egy elnézést kaptam, ez így ok volt.

Árak:

Azért amit kaptunk túl sokat kellett fizetnünk. Vidéki árakhoz képest drága, én pesti árakat véltem felfedezni. A balatoni vendéglő és étterem kultúrában ez a hely kiemelkedő, ezt aláírom, de amit és ahogy kaptam az most nem győzött meg, de fog még tőlem mindenképpen kapni egy esélyt eza hely. Aki a környéken jár mindenképp térjen be és alakítsa ki a saját véleményét!

Értékelés:

    

2012. augusztus 5., vasárnap

Padthai Wokbar




Menü:

Padthai tészta

Hely:

Nekem teljesen bejött maga a hely, már több helyről hallottam a Padthai Wokbar-ról, úgyhogy úgy gondoltam ideje ellátogatni és megnézni miről is van szó.
A hely dizájnja modern, friss, fiatalos, én speciel nagyon jól éreztem magam ezen a helyen a látogatásom során. Ez az étkezde talán egy modern kínai büfé thai megfelelője. Nagyon pozitívnak találom, hogy egyre több érdekes és modern hely nyílik a városban, mint például ez is. Külföldön ugyanis egy ilyen és ehhez hasonló hely teljesen hétköznapinak számít és sok van belőlük.

Ételek:

Padthai tésztát kértem mivel imádom, általában a Wasabi-ból szoktam rendelni vagy saját magam készítem el. Tetszett, hogy magam válogathattam össze az ételem összetevőit, így a padthai tésztámba csirkét és rákot kértem, mert így szeretem. Az étel mellé még gondoltam bepróbálkozok egy pad teával, de a víz is elég lett volna. A nyitott konyha nekem bejött, jó látni, hogy mi is történik a konyhában és hogy készül az étel, így részt vehetünk az ételkészítés folyamatában, még ha csak nézőközönségként is.
A tésztám finom volt, ízlett egy kis só és csiliszósz azért került még bele, szójaszósszal karöltve, mert a padthai szósz a tál aljára koncentrálódott ez pedig csak a keverés után derült ki. Miután megkevertem az ételem ízügyileg már jó volt csak egy padthaihoz képest már túl szaftos.

Árak:

Bizonyos szinten elnyerte a tetszésem a Padthai Wokbar, de az árak...kissé sok...ennyi pénzért tuti, hogy lehet jobb padthai-t enni. Én egy kicsit alacsonyabb árakat tartanék reálisnak egy ilyen helyhez. Ha a városban esetleg a környéken fogok járni akkor lehet, hogy be fogok még ide ugrani, hogy megnézzem még mit kínálnak, de a törzshelyem nem lesz. A hely üdítő frissessége miatt viszont ajánlom a látogatást, emellé meg jó első körös ismerkedési lehetőség a thai konyha ételeivel, sose árt valami újat kipróbálni, megkóstolni.

Értékelés:
    
A PadThaiban időközben egyszer kétszer ettem vagy kértem elvitelre Padthai tésztát, néha néha megeszem, de nekem még mindig kicsit ilyen "gyári-gyorskaja" íze van, ha már PadThai akkor inkább a KisParázsra szavazok.