the dining room, Hong Kong

Menü:
mangólé
dim sum
leves
dim sum

Hely:

Erre az étteremre is véletlenül akadtunk rá az egyik plázában, ahova egy bizonyos bolt miatt mentünk csak be, aztán a keresgélés közben láttuk meg, hogy van dim sum étterem, nem volt kérdés, hogy a vacsora akkor itt lesz. A dim sum is egy olyan helyi étel, ami szerintem kihagyhatatlan. A dim sum kis falatkákból álló étel, amit gőzölve készítenek el, amolyan töltött gőzgombóc féleség. Az étterem bejáratánál számot kellett kérni a koordinátor lányoktól, ugyanis az étterem tele volt és kint is többen várakoztak, de mint később kiderült, megérte a várakozás.
Az étterem modern, európai stílusú volt, nem sok kiemelni valóval, a nyitott konyhán kívül, ahol látni lehet, hogy gőzölik a dim sum-okat.

A rendelés érdekesen működött, a bejárati hölgyek bekísértek a helyünkre miután a számunk felvillant a kivetítőn, ezt követően egy pincér az üdvözlés után adott egy lapot, ahol be kellett x-elni a rendelést, a következő ember pedig aki jött nézte, hogy mit x-eltünk a papíron és ennek megfelelően leadta a rendelésünket, majd egy sokadik ember kihozta az ételt az asztalunkhoz.
Először elég káoszosnak tűnt ez a rendelési rendszer, de aztán ahogy figyeltem észrevettem, hogy ez abszolút nem káoszos, csak számomra idegen és elsőre nem tűnt túl logikusnak, mert az ember csak azt látja, hogy a kiszolgáló személyzet csak össze vissza rohangál.
Ahogy viszont a pincéreket figyelgettem, hogy mit és hogyan csinálnak rájöttem, hogy ez jól működő rendszer, mert mindenki nagyon gyorsan ételhez jutott. A mi asztalunkon is 10-15 perc múlva minden rendelt fogás helyet talált.

Ételek:

Talán bátran mondhatom, hogy most az egyik legjobb étkezésünkről számolhatok be. Az első dim sum isteni volt, sose ettem még ilyen ételt, de rögtön szerelembe estem. A töltelék szószos sertéshús volt, de valami ritka finom. Az elégedettség miatt úgy döntöttünk rendelünk még egy másik fajtátt is, sajnos az nem volt annyira telitalálat mint az első. A két dim sum között pedig egy levest is elfogyasztottam, ami egy csoda volt. Az íze a szezámmag és a földimogyoró között volt, de valami ritka különleges. A leves tésztája és a benne lévő hús csak emelte az étel élvezeti faktorát. Természetesen mangólevet kértem italnak, ugyanis amikor csak tehettem, már pedig elég sok helyen tehettem Hong Kongban, mangót ittam, mert a világ ezen felén érett, finom mangóhoz lehet hozzájutni és a mangólé errefelé olyan, mint nálunk otthon a narancslé.

Árak:

Nem volt magas a számla a végén, főleg azért amit kaptunk. Aki Kínába látogat mindenképp kóstoljon dim sum-ot, mert nagy hiba lenne kihagyni. Az étterem választásnál pedig figyelembe kell venni, hogy a jó dim sum étterem előtt lehet, hogy várni kell egy kicsit mire az ember bejut, de ez hozzá tartozik.

Értékelés:

✓ ✓ ✓ ✓ ✗

Jumbo, Hong Kong

Menü:

dinnyelé

ananászos sertéshús

garnéla zöldségekkel

pirított tészta garnélával

rák zöldségekkel

csőben sült rák

jázmin tea

Hely:

Egy nagyon érdekes étteremről fogok most írni, sose jártam ilyen helyen és lehet sose fogok, ezért éreztem nagyon fontosnak erről a helyről beszámolni még, ha nem is voltam teljesen megelégedve az ételekkel amiket fogyasztottam. A Jumbo egy hajó vagyis egy úszó étterem, a vendégeket pedig külön ingyenes hajójárat szállítja az étterem és a szárazföld között. Nálam ez a hely már a nagyon tradicionális kínai konyhát testesíti meg. A kiszolgálás nem volt túl elragadó, nem igazán tudtam eldönteni, hogy most csak mi vagyunk a gond vagy az, hogy európaiak vagyunk vagy csak szimplán itt ilyen a kiszolgálás, mert ilyen. Erre nem jöttem rá, de egy idő után nem is foglalkoztam vele tovább.

Ételek:

A rendelt fogások a dél-kínai konyha jellegzetességei, nagyon kínai és nagyon tradicionálisak voltak. Az ételek nagyjából finomak voltak, bár nálam nem volt meg ez a mindjárt lefordulok a székről effektus, mert annyira jó lenne. 

Nekem az ételek ízve kissé túl sok volt, túl markáns és nehéz, ezzel nem azt akarom mondani, hogy rossz, hanem számomra minden egy kicsit too much volt, az európai kis gyomrom itt azt mondta, hogy ez már nem igazán a te világod, ettől függetlenül mindent megkóstoltam, de az utazás hátralévő részében nem kívántam meg még egyszer az dél-kínai ételeket. 

A rák szezonális ára miatt nagyon drága volt és mellé alig tartalmazott húst. A sertéshús finom volt, de a gyomrom számára olyan volt, mint egy lórugás. A két garnélás étel volt talán a kedvenc, ha már ki szeretnék valami jót is emelni, bár a pirított tészta tényleg rendesen meg volt pirítva a garnéla szósza meg sok helyen felpuhította, szóval ezzel se tudtam igazán mit kezdeni. Ami abszolút nem ízlett az a saját páncéljában tálalt csőben sült rák az íze és állaga egyáltalán nem ízlett.

Árak:

Katasztrófálisan drága volt, polgárpukkasztóan, oké sok féle ételt rendeltünk, de akkor is. Vigyázni kell mert a rák mellé nem volt például ár írva csak annyi, hogy szezonális ár ez azt jelenti, hogy épp aznap az étterem milyen árat állapít meg az adott ételnek. A Jumbo tényleg egy nívós, előkelő étterem emellé meg egy hatalmas élmény, hogy hajóval lehet odajutni és maga az étterem is egy hajó, viszont az ételek nekem személy szerint nem csavarták el a fejem. 

Értékelés:

✓ ✓ ✓ ✗ ✗

HONG KONG 香港

2012.09.

Úgy gondoltam egy kis szünet után, hogy ideje kicsit kibővíteni és átformálni a beszámolóimat, ha már eat.travel.have fun a jelige, talán ideje írni az utazási élményeimről is ugyanis szerencsére van bőven.

Hong Kong-ról órákig tudnék mesélni, imádtam szinte első perctől kezdve. Ez volt életem első távolabbi Europán kívüli útja, így nagyon be voltam sózva, hogy mi is vár a világ másik oldalán. Az utazás része az nagyon brutális volt. Magyarország-Hong Kong, frakfurti átszállással kb. 13 óra repülés, ami egy olyan embernek, aki max 3 órás repülőúthoz van szokva brutális. Igazából a Frakfurt-Hong Kong 11,5 óra egybe volt az ami...te jó ég mikor fogunk odaérni?...de nyílván megérte.:) Egyértelműen úgy érzem, hogy ez az utazás megváltoztatott bennem valamit. Hong Kong egy nagyon érdekes, színes város...ez volt az első felhőkarcolós városom, így számomra aztán tényleg minden új és érdekes volt. Nem tudom igazából mit ragadjak ki ebből a csodás tapasztalásból..

Nagyon kevés az európai ember, de tényleg, én ezen nagyon meglepődtem, 10 emberből kb. 0,8 volt nem kínai. Nagyon sokan vannak a városban, nagy a tömeg mindenfelé amerre jár az ember, főleg a belvárosban. Szeptemberben nagyon meleg volt és a levegő eszméletlen párás volt, az elején néha nehezemre esett még levegőt is venni. Minden klímázott a meleg miatt, minden kis boltocska is és legalább 15 fokra van állítva a klíma, tökmindegy hova is mész be, én ezt a kis problémát mindig úgy oldottam meg, hogy mikor a 35 fokból, amit legalább 45-nek érzett az ember a fülledt párás levegő miatt, akkor felöltöztem és amikor újra kimentünk levetkőztem. Nagyon más világ, mint amit eddig láttam, nyílván kultúra és emberek stb. Ami nagyon tetszett, hogy Hong Kongban aztán minden fajta féle ételt megkóstolhat az ember, így tudatosan úgy készültem, hogy szeretnék kínait, japánt, kóreiait, vietnámit és taiwani ételt enni. Kínai ételekből is több fajta volt és mindegyik fenomenális volt, ha jól emlékszem szinte nem is sikerült rosszat ennünk. Hong Kongba még mindenképp el szeretnék egyszer életembe menni, mert eszméletlen csoda élményként tartom számon a mai napig az ott szerzett élményeimet. Ja és szinte mindenki beszél angolul, mert valamikor második anyanyelv volt.

Hong Kongból a következő állomásunk pedig BALI volt, amiről majd később bővebben.

K-Town Korean Casual Dining, Hong Kong

Menü:

licsikoktél

koreai előételecskék (alga, babcsíra, kimchi, pok choi)

udontészta

kimchi leves disznóhússal

garnéla panko bundában

gömbhal

puha páncélú rák sajttal

Hely:

Az étteremre egy plázában találtunk rá, épp vásárolgatás közben vacsoraidő tájt, a fejembe vettem ugyanis, hogy amíg Hong Kongban vagyunk meg szeretném kóstolni a koreai, vietnámi, táiwáni, japán és természetesen a kínai konyha ételeit. Szerencsére ezzel az ötlettel nem is volt semmi gond, mert Hong Kongban aztán minden van, de tényleg minden, ha evésről van szó.

Ételek:

Nem ismertem előtte egyáltalán a koreai ételeket, így vakon rendeltem, az érzékeimre és a leírásokra hagyatkozva. Az előételek hidegek és savanyúak voltak az alga kivételével (mert az szárított volt és sós), mintha valamilyen ecetes lében lettek volna marinálva.

A tésztaételt nem igazán tudom mihez hasonlítani, zöldség és sertéshús volt benne és egy érdekes ízű szaft, nekem speciel nagyon ízlett. 

A leves következett, tűzforrón érkezett az asztalhoz, ahol a felszolgáló hölgy még beleütött egy tojást, aztán addig keverte még az a levessel eggyé nem vált. A levesben egy nagyon érdekes tofu fajta volt amolyan buggyantott tojás állaga volt, ez volt az első olyan tofu fajta amit kóstoltam és ízlett. A leves ízvilága csípős, kissé krémes a beleütött tojástól és a kimchitől pedig kissé savanykás, összegezve nagyon finom volt.

Aztán jöttek a panírozott garnélák dip szósszal, ez nem volt olyan különleges a garnélák jó ropogósra voltak sütve a dipszósz viszont nekem nem nyerte el a tetszésem. 

A következő a hal volt, aminek az állaga olyan volt mintha kiszárították vagy aszalták volna, ezt is olyan mártogatóssal tálalták, mint a garnélákat, sajnos nekem ez egyáltalán nem ízlett. 

Az utolsó fogás a rák sajttal se volt egy nagy durranás, ettől se voltam elájulva. Ami nagyon tetszett a vacsorában az a kis adagos tálalás volt, így az ember többfélét rendelhet és sokkal több féle ételt kóstolhat meg és kedvére csipegethet mindenhonnan.

Árak:

Nem emlékszem mennyit fizettünk, plusz még a hong kong dollár is sokszor zavarokat okozott a pontos ár meghatározásában, de nem emlékszem semmi túlárazásra vagy hasonlóra. Az biztos, aki eljut egyszer például Hong Kongban vagy a térségbe ki ne hagyja, hogy megkóstolja a koreai ételeket vagy ha nem is utazik, itthon is bátran kóstoljon, mert nagyon különleges és ízletes konyháról van szó. Összegezve nagyon jó első találkozás volt a koreai konyhával és abban is biztos vagyok, hogy nem az utolsó.

Értékelés:

✓ ✓ ✓ ✓ ✗

Mák Bistro

Menü:

dinnyeszörp

szívpörkölt, karfiol velouté és olívaolaj kenyérrel

szent jakab kagyló szederrel

kacsacomb hideg kapros vajtökfőzelékkel

pekándiós habcsók és rózsabonbon

Hely:

Nem is tudom pontosan megmondani hányszor indultunk már el a Mákba, de minimum háromszor az biztos, de valahogy sose értünk oda, mert vagy ez volt vagy az volt vagy például hétfő és zárva.
De most végre sikerült, megcsináltuk és odaértünk és ebédeltünk, méghozzá finomat.
Az étterem elhelyezkedése kissé fura, mert egy jelentéktelen, nem túl forgalmas utcában található, de végül is ez mindegy, mert aki akar az úgyis idetalál.
A beltér érdekes, nekem nagyon bejött, szeretem ha a modern letisztult dolgok találkoznak a rusztikus dolgokkal. Kicsit olyan érzésem volt, mint egy modern alagsorba vagy pincébe lennék.
A kiszolgálás hibátlan volt.

Ételek:

Magasak voltak az elvárásaim, mivel nagyon sztárolják a Mákot és csupa jó kommentet, véleményt hallottam eddig, ezért a szokottnál is kritikusabban kóstoltam és figyeltem minden apró részletre.
A dinnyeszörp, amit ajánlásra kaptunk rögtön az elején nálam csak közepes sikert aratott. Az étvágyat beindító szívpörkölt érdekes kezdés volt, ugyanis abszolút nem fogyasztok belsőségeket, egyszerűen nem megy valamiért, de most kivételt tettem a mennyiségre, kíváncsiságra és a helyre való tekintet miatt. Érdekes volt, nem mondanám rossznak, de nem is kértem volna belőle még egy kört. A karfiol velouté-t imádtam, abszolút el volt találva, selymes nem túl erős karfiol ízű. A következő fogás aztán szent jakab kagyló volt szederrel, mivel imádom a fésűkagylót és nem sűrűn jutok hozzá, ezért gondoltam ez már rossz nem lehet. Az étel nagyon ízlett, talán egyedül a barna szósz, ami a kagylóhoz volt tálalva nem, mert túl kesernyés volt. A legutolsó fogás aztán a kacsacomb volt, amiről csak annyit írnék, hogy hibátlan, ilyen jól elkészített húsételt talán még nem is ettem, mellé pedig a kapros vajtökfőzelékkel egyszerűen csak csodálatos volt, igazi extázisba kerültem, ez az a kategória, amikor a gyomrod és a leleked is kiabál, hogy még ilyet, még ilyet!
Ami viszont nagyon nem tetszett az a desszert kínálat, még nagyon kínálatról se beszélhetünk, mert volt két desszert össz vissz, ha jól emlékszem egy kókuszos egy mákos, sajnos se kókuszt se mákot nem fogyasztok, mert nem szeretem, úgyhogy nem volt mit választani. Az étkezés végén aztán még kaptunk egy habcsókot és egy bonbont, imádom az ilyen figyelmességeket, amivel fel akarják dobni a vendégeket.

Árak:

Nem vészes, megéri a pénzét ez a hely, ez nem kérdés és az se, hogy nagyon finomat ettem, de sajnos volt egy két mínusz pont, mint például a desszert választék, amin szerintem mindenképpen javítani kéne. Szerintem a Mák is pont egy olyan hely, ahova egyszer mindenképp el kell jönni, mert maradandó élmény.

Értékelés:

✓ ✓ ✓ ✓ ✗

Montenegrói Gurman

Menü:

Pljeskavica

Hely:

Blaha, buszmegálló mellett, hát nem épp egy álomhely, főleg nem a kiülős rész. Ha jól emlékszem, már régebben kétszer is rendeltem tőlük és egészen meg voltam elégedve. Ma úgy alakult, hogy hazafelé beugrottam és elvitelre kértem egy pljeskavicát. 

Alapjáraton se éreztem az ottani étkezést, nem szeretnék kényesnek tűnni vagy ilyesmi, de ha nem szimpatikus és nem érzem, akkor nem szoktam erőltetni, ez volt itt is a helyzet. 

Szóval hazafelé beugrottam, furcsa szitu alakult ki, mert az étkezdébe beérve nem sikerült találkoznom senkivel, konkrétan senki még egy kiszolgáló személy se volt se a pultban, se sehol. Gondoltam magamban akkor várok egy kicsit, előfordul az ilyen bárhol, de úgy 5 perc várakozás után még mindig sehol senki, akkor már a nyitott konyha vagy inkább mosogatóhelységbe bekukkantva beköszöntem jelezve, hogy itt vagyok, ekkor onnan kijött a mosogató hölgy és kiszolgált. 

Következő kisebb probléma az volt, hogy bankkártyás fizetés nem volt lehetséges, 2012-ben egy ilyen helyen?!?! 

Hát jó, sikerült a szomszédos automatából pénzt levennem és fizetni, ezután a "szakács" a második felszólításnak eleget téve befáradt az utcáról és elkészítette az ételem, ami abból állt, hogy megsütötte a húst és a felvágott lepénybe belehelyezte, ezt követően átadta az idő közben visszaszállingózott pultosnak, aki még megtöltötte a kívánt dolgokkal. Hát túl gyorsan nem volt lebonyolítható ez az elviteles dolog, de frissen előttem készült az étel, így legalább tudtam mit fogok enni.

Ételek:

Röviden annyit tudok róla írni, hogy nagyon érdekes és nagyon finom ez az étel. A borjúhús szaftos kívül ropogós és egy kissé nehéz a gyomor számára. A lepény amiben tálalják egyszerűen imádnivaló, a pljeskavicához opcionálisan hagyma és saláta jár én még kértem hozzá paradicsomot, uborkát és ajvárt, ami nagyon finom volt és nagyon passzolt az ételhez. Tetszik, hogy az étel minden része a frissességre épül és még mellé finom is. Meg kellett azonban küzdenem az elviteles dologgal még, mert haza érve kissé elázott az étel, de szerencsére nem volt annyira vészes.

Árak: 

1500.- fizettem ital nélkül és a plusz belevalókkal, pár méterrel arébb a gyrososnál egy gyrostál plusz  egy üdítő szintén ennyi lett volna. Én nem tartom ezt az árat az ételért soknak, de ezt mindenki maga döntse el. Az biztos, ha az ember egy egész pljeskavicát megeszik nem marad éhes. 

Ami nem tetszett egyáltalán, az maga a helyszín, nálam egy színvonalas étkezéshez ahhoz párosuló helyszín és hangulat is szükségeltetik és persze kiszolgálás, itt ezek számomra nem voltak jelen, ezért maradni fogok a jövőben is az elviteles vagy a rendelős verziónál, ha esetleg újra megkívánnék valamit innen. Mindenkinek ajánlom például, aki szereti a gyrost, hogy egyszer a gyrosos helyett menjen inkább be ide egyszer és egyen itt.

Értékelés:

✓ ✓ ✓ ✗ ✗

LADURÉE

Értékelés:

✓ ✓ ✓ ✓ ✓

Söptei Pincészet és Étterem, Csopak

Menü:

must fröccs

szarvaspörkölt pirított zsemlegombóccal

mazsolás túrós palacsinta

Hely: 

Észak-Balaton, fent a hegyen lent pedig a Balaton, gyönyörű panoráma, vidéki frissesség, csupa jó dolog, ami segít a kikapcsolódásban.

Egy tihanyi kirándulást terveztünk, így a múltkori Kistücsök pofáraesés után kutakodtam kicsit milyen éttermek találhatóak még a Balaton körül, amiket érdemes lenne meglátogatni. Több helyen is a Kistücsök után rögtön a második helyen a Söptei éttermet találtam, mely pont Tihany szomszédságában Csopakon található. Tetszett nagyon az étterem, nekem a hely kinézetre inkább egy pincészet, ahol enni is lehet. Evés közben páratlan volt a kilátás a Balatonra, nagyon élveztem. A kiszolgálás gyors, pontos és kedves, pont olyan amilyet mindenhova kívánna magának az ember.

Ételek:

Imádom az igazi vidéki magyaros ízeket, ételeket, itt pont ilyen ételeket kóstolhat az ember. Az első választott ételem egy szarvaspörkölt volt pirított zsemlegombóccal. Nem ettem még szarvast és aggódtam is, hogy vajon milyen lesz, de végül az aggodalmak ellenére is kitartottam a fogás mellett és ezt rendeltem. A szarvashús nagyon érdekes volt első kóstolásra, nagyon puha, szaftos és abszolút nem volt rágós, amitől nagyon boldog voltam. A pörkölt íze összességében egyszerűen csak tökéletes volt, nem kívánhattam volna jobbat. A pirított zsemlegombócot pedig pont a pörkölthöz találták ki. Mivel a fogás mellé szükségesnek éreztem egy kis savanyúságot, így kértem még egy savanyú káposzta salátát. 

A desszert választék nem volt túl gazdag, így túrós palacsintát választottam, gyermekkorom óta imádom a palacsintát és nem sok helyen készítik el jól vagy épp úgy, ahogy én szeretem, de a palacsinta is hibátlanul szerepelt. Ez a hely első osztályú a saját kategóriájában a "vidéki vendéglő" kategóriában. A Kistücsökkel szemben lehet, hogy nincs akkor neve a Söpteinek, de annál jobbak voltak az ételei. 

Árak:

Nem fizettünk sokat és azért, amit felszolgáltak, azért meg főleg nem. Nagyon pozitív meglepetés volt, mindenképp fogok még ide jönni, ha a környékén járok, mert itt tényleg színvonalas magyar ételeket lehet fogyasztani, jó áron. Aki a Balaton környékén jár mindenképp látogasson el egyszer ide ha teheti, nem fogja megbánni.

Értékelés:

✓ ✓ ✓ ✓ ✓

Borkonyha

Menü:

fűszervajas, lazacos "bevezető"

almalé egyenesen a termelőtől

bivaly mozzarella paradicsommal

mangalica szűzérme zöldségekkel

Hely:

Érzésből választom ki mindig a következő célt és sokszor nem is tudom megindokolni mért pont az, de az és kész. Így volt ez a Borkonyhánál is, jönni akartam, de pontosan mért, azt nem tudtam. A hétvégi munka után jót tud tenni valami léleksimogató étel, ami újra életet lehel az emberbe, nagyjából ennyit vártam ettől a látogatástól. Valahogy megint ötödik kerület lett a vége, így kíváncsi voltam, hogy mennyire lesz súlyos ismételten a számla. Az étterem berendezése nem annyira az én ízlésvilágom, de átjött a koncepció, így végül mégis szimpatikussá vált. Szombat délután szinte teljesen üres volt, ami azért furcsa volt elsőre, kint ültek néhányan, de bent senki. Mivel túl meleg volt és kíváncsi voltam bent mit találok, így bent foglaltunk helyet.

Ételek:

Tényleg nem voltak nagy elvárásaim, éhes voltam és egy jót akartam enni, ez azt hiszem sikerült!

Itt is "kedvességgel" indult az étkezés, mely igencsak finom volt, egyetlen egy gondom van ezekkel az étvágyat meghozó kis ételekkel, hogy mire a lényeghez érünk már félig jól is vagyok lakva. A friss kenyér nagyon finom volt a fűszervajjal és a lazacos feltéttel, nem lehetett egyszerűen abbahagyni. Az almalevet a pincér ajánlotta és azt kell mondanom, hogy nagyon jól tette, még sose ittam ilyen finom almalevet. Előételre vágytam, de nem igen tetszett semmi, így jött a bivaly mozzarella és paradicsom, bár a választásnál nem számítottam arra, hogy a paradicsom ilyen formában fog az asztalhoz érkezni, de nagyon elnyerte a tetszésem. A főfogásnál bárány és a mangalica között vacilláltam, de végül mangalica lett és egy percig se bántam meg. Mostanában valahogy többször is kontaktusba kerültem mangalica hússal és egyre inkább szimpatizálok vele, habár a sertéshús nem tartozik a kedvenc húsfajtáim közé. 

A főfogás megpecsételte az ebédet, a hús majdnem teljesen tökéletes volt. A mangalica állaga számomra teljesen élvezhető volt, amolyan pont jó, szaftos a közepe nagyon nagyon minimálisan rózsaszínes. A nagyon rózsaszín, félig átsült húsokat kifejezetten nem kedvelem. 

A hús mellé a zöldség jó választás volt, talán leginkább a zeller passzolt a húshoz, ketten együtt valami fene érdekes ízt alkottak.

Desszertnek fagyit kértem, ami nekem kissé ízben túl sok volt, málnát és szilvát választottam, de nem nyerték el a tetszésem.

Árak:

A végösszeg nagyon kellemes volt, összehasonlításképp az innio-ban többet kellett fizettünk és közel se kaptunk ilyen ételeket. Újra fel kell, hogy hozzam a Borssó-t, mert ott szinte forintra ugyanennyit fizettünk mint itt, viszont a kiszolgálás, az ételek minősége, mennyisége itt mérföldekkel jobb volt. Nagyon kellemes meglepetés volt számomra a Borkonyha, sejtettem, hogy nem egy rossz hely, de azt nem tudtam, hogy ilyen magas a színvonal és mellé még nagyon baráti árak is társulnak. Ötödik kerület ide vagy oda, eddig ez a favoritom a környéken. 

Értékelés:

✓ ✓ ✓ ✓ ✗